Előszó
A Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi Telepe a kóbor és elhullott állatok begyűjtését végzi Budapest területén. A telepre bekerült állatok egy részét lakossági bejelentés alapján fogják be közterületről, másokat saját gazdájuk vagy megtalálójuk ad le.
A telep (a közhiedelemmel ellentétben) nem menhely. A befogott állatokat - remélve, hogy eredeti gazdája rátalál - a befogástól számított 14 napon át a Telep csak az állat eredeti gazdájának adhatja ki. Ha ez idő alatt sem kerül elő eredeti gazdája, majd nem akad új örökbefogadója, az állat az időről-időre fellépő helyhiány esetén elaltatható. A leadott állatokat a telep nem köteles két hétig tartani, de ez nem jelenti azt, hogy mindenáron kioltják az állat életét. A telep kénytelen elaltatni állatokat, tekintve, hogy a mindenkori létszám gyakorta meghaladja a rendelkezésre álló férőhelyek számát.
Fővárosi Közterület-felügyelet Állategészségügyi (Ebrendészeti) Telep
Címe: 1097 Budapest, Illatos út 23/A.
Látogatható: hétfőtől-péntekig: 10-14,
vasár- és ünnepnapon, 10-13 óráig
KÉRJÜK, AKI ÁLLATOT SZERETNE, MENJEN KI A TELEPRE ÉS PRÓBÁLJON AZ OTTANI ÁRTATLAN ÁLLATOK KÖZÜL VÁLASZTANI, HISZEN VÁLASZTÁSÁVAL NEMCSAK EGY HÁLÁS, SZERETŐ TÁRSAT NYERHET, DE ÚJ KIS TÁRSÁNAK EZZEL AZ ÉLETÉT IS MEGMENTI!
Köszönjük!!!
http://www.illatosut.hu
1% esélyt Te is adhatsz az Illatos úti kutyának!
Illatos út
Magyar Hírlap 2004. március 20-21.
A Fővárosi Közterület-felügyelet állategyészségügyi telepe olyan színtiszta borzalommal ajándékozza meg az odalátogatót, hogy - ha csak kicsit empatikusabb egy cukorrépánál - a hátralévő éveiben számtalanszor fog visszarévedni erre az élményre, és a gondolat, hogy létezik ez a helyszín, ott marad az agyában, mint egy kiverhetetlen, betokozódott üvegszilánk.
Az elhárító technikák is sokat elmondanak rólunk.
Polgártársaink állandóan a segítség soros kapcsolásának erőltetésével érvelnek, azaz: először az időseken és a gyermekeken segítsünk, és majd ha ott rendben lesz, akkor jöhetnek az állatok.
Ez az ismerős és általánosan bevett tévedés.
A segítség párhuzamos kapcsolási rajzzal működik, egyszerre, minden fronton toporgunk előre egy kicsit, bénán, lassan, szerencsétlenül, de azt semmiképpen sem tehetjük meg, hogy valamit végleg veszni hagyunk, miközben természetesen a másik tüzet sem oltjuk el.
Az Illatos út mint a kegyetlenség és kiszolgáltatottság állandó szimbóluma vonult be az állatokat valamelyest is tisztelők legendáriumába, ami részben igazságtalan.
Az Illatos úti telepen csak az történik, amit a körülmények kikényszerítenek, várakozás, megsemmisítés, feldolgozás.
A nyílt szadizmus itt is kirívó esemény, sokkal fájdalmasabb a tervszerű, kilátástalan, szinte ipari folyamat, melynek keretében a befogott és leadott állatok kivárják a nekik szabott időt, majd felveszik a néhai nevet.
A napokban kezdte meg működését a
www.illatosut.hu,
végleg életterünkbe vonva az ott zajló eseményeket.
Mostantól talán egy kicsit nehezebb elkerülni a tényeket arra hivatkozva, hogy az állat-egészségügyi telep messze van, a hó vége pedig közel.
A honlap szikár felépítése, érzelemmentes tálalása csak még inkább felerősíti a gyomrost, amelyet óhatatlanul beszedünk, ha barangolunk kicsit az oldalakon.
A téma nem túl változatos: kutya a ketrecben, oldalakon át.
Nincs mellette szívszorító üzenet, nem részletezik a tulajdonságokat, nem próbálják eladni a terméket, nem írnak olyasmiket, hogy Bodri nagyon várja szerető gazdiját, egyébként pedig családszerető és MTK-szurkoló, hanem csak a bekerülés körülményeit, a kort, a nemet és a becsült fajtát.
Ami megdöbbentő: elég sok kutya mellett szerepel a LEADVA formula, ami persze bizonyos esetekben annyit jelent, hogy a kutya árván maradt, de többségében csupán annyit, hogy a gazda megunta a vesződést, és úgy határozott, megszabadul az állattól.
Kutyák minden mennyiségben.
Némelyiken pontosan látszik, hogy tudatában van a lehetőségeinek, átérzi a hely végállomás jellegét.
Mások tartják még magukat, várják, hogy tisztázódjon ez a félreértés, és kerüljenek vissza a közegükbe.
És ebben nincs semmi nyálcsorgató antropomorfizáció részemről: a tekintetek és a testtartás pontosan lefordítható nyelven üzen a fényképeken keresztül is.
Ha csak annyit ér az oldal, hogy minden századik leendő kutyabeszerző meggondolja magát, és mégis inkább narkós Barbie-t vásárol a gyermekének, már nem üzemel a site hiába, de ha esetleg olyan is akad, aki felbecsüli lehetőségeit, és magához vesz a telepről egy állatot, akkor sikerről beszélhetünk, felharsan a végefőcím édeskés zenéje, kutya és új gazdája pedig elballag a lenyugvó nap narancsos fényében, hogy közös kalandokra keljenek.
A többieknek marad a tréning: hetente egyszer látogassanak el az oldalra, és vessék össze az ott tapasztaltakat az emberi faj önmagáról alkotott képével.
Para-Kovács Imre
1% esélyt Te is adhatsz az Illatos úti kutyának!